Böszörményi Gyula: Árnyvadászok - Jonatán kalandjai 3.

Fülszöveg: A végső összecsapás elkerülhetetlen! Jonatán, a jövőből jött fiú nem ismer tréfát, ha jó könyvekről, s az azokat elpusztítani akaró Üpszilonról van szó. Galagonyával ezúttal a XV. Századba jutnak vissza. Várja őket a rettenetes Árny és a Nagy Leszámolás...

A sorozat kötetei:

1. Az elveszett történet 2. A Gutenberg lovagrend
3. Árnyvadászok

Azok számára, akik olvasták már az előzményeket, mindenképpen csak ajánlani tudom Jonatán újabb kalandjait. Ebben a kötetben végre pont kerül az í-re, és befejeződik a történet. Sok kérdésre választ is kapunk majd az utolsó oldalakon.

De nézzük az értékelést.
Szóval nagyon szeretem Böszörményi köteteit - bár már felnőtt vagyok, és ez inkább gyerekeknek szól. Jó a nyelvezete, sok benne a humor, és legfőbb törekvése az olvasóvá nevelés. Kitalált egy gyerekek által is fogyasztható világot, melyben megtalálható a jelen, a jövő és ebben a részben a múlt is.
Ami nem igazán tetszett, az a korokban való ugrálás, mindig más idősík, város, emberek, történelmi háttér, a könyvnyomtatás részletei stb. Lehet, hogy egy tíz-tizenkét éves nem annyira tudja befogadni ezt a sok részlet és unalmassá válik néhol. Bár nem tudom.

Tele van aranyköpésekkel, spéci dumával. Tök jó. Szórakoztató.
Pl.:
"... mert Karószóró Katinka (rettegett tanár gúnynevéből sejthető, miért) vámpírnak nézi azt, aki nem készült, és rögvest karót döf az ellenőrzőjébe..."

"... Igazság szerint annyira menő srác vagyok, hogy ha tükörbe nézek, olykor még az én torkomba is gombóc szorul a megtiszteltetéstől, amiért láthatom magam..."

"...Mi a takarításmániás házinéni bojtos papucsának félretaposott sarkát műveltetek már megint?..."

"... Okos a kiscsaj! Még számolni is tud, úgyhogy vigyázz rá!..."

Ilyen és hasonló szövegek vannak benne.