Fülszöveg: Nigel Mullett átlagos, hétköznapi vámpír. Nem túl szerencsés fickó, mert tizenöt évesen változtatták vámpírrá, és így örökké ennyi idős marad. Küzdhet a pattanásokkal, a mutálással és a lányokkal szembeni félszegséggel, amíg világ a világ. Ebben a humoros naplóban Nigel megörökíti arra tett kétségbeesett próbálkozásait, hogy felhívja magára szerelme, Chloe figyelmét, ír a vámpír szülei kínos viselkedéséről (olyan ciki, amikor a szüleid meg akarják harapni a barátaidat), és elkesergi, milyen igazságtalanság, hogy több mint nyolcvanöt éve élőhalott, és még sose volt barátnője. Hogy beolvadjon az emberek közé, kénytelen gót és emós kölykökkel lógni, és állandóan küzd a vágy ellen, hogy Chloe nyakába mélyessze a fogát. Sikerül valaha is megszereznie a lányt, akit szeret?
Ez a könyv tipikusan kamaszoknak íródott. (De azért elolvastam). Szerkezetileg napló formájú. Tettszett benne a szöveg szedése. Tényleg olyan mintha egy kamasz írta volna. Sok kép színesíti, ami plusz jó. Igaz az egész fekete-fehér, de egy vámpíros sztorihoz nem is illik a csicsa.
Az egész történet egy átlagos kamasz mindennapjait meséli el, akinek gondjai vannak. Szeretne csajozni, menő lenni, de hogyan? Cikinek gondolja a szüleit stb. Az csak a körítés, az eladhatóság, hogy egy vámpírsrácról van szó, aki a vérét akarja venni a kiszemelt csajnak.
Összességében olvasható, kamaszoknak való. Engem kicsit untatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése