Vavyan Fable: Tündértánc 1-2.

A Tündértánc című két kötetesre tervezett történet első darabján a fantasy és a lektűr műfaji sajátosságait ötvözi a szerző. "Melyik a kép és melyik a tükör? Melyik a hang és melyik a visszhang?", ezek a kérdések minduntalan visszatérnek az olvasóban, aki nem tudja pontosan, hogy ebben a sodró lendületű regényben mi a valóság és mi az álom. A történetbeli filmforgatás főszereplői - Kristen, az aerobik táncosnő és Brad, a dublőr - miközben hétköznapi életüket élik, átcsúsznak egy másik dimenzióba is, a film által teremtett fantasy világába. A szerző egy színes kaleidoszkóp cserepeinek állandóan változó alakzatához hasonlóan variálja történetének képeit, és ezeknek a képzeletbeli és valóságos történéseknek az eltérését a regény tipográtiája is "aláhúzza", mert a vélt és valós cselekmény leírása eltérő betűtípussal történt. Párhuzamosan zajlik tehát a két történet, a fitmbéli és az élet által írt valós kaland, ám a cselekmény egymásba szövése révén az olvasó egy varázslatos Tündértánc szűnni nem akaró, vad forgatagába kerül, melynek a regény első kötetében nincs vége, hiszen a szerző folytatást ígér.

A Tündértánc fantasy történet második darabjában a Fable álnéven író magyar szerző, Kristen, az aerobik táncosnő és Brad, a dublőr történetét meséli tovább. A szereplők, akik egy filmforgatás résztvevői, miközben hétköznapi életüket élik, átcsúsznak egy másik dimenzióba is, a film által teremtett fantasy világába. A párhuzamosan zajló két történet, a filmbéli és az élet által írt nagy kaland cselekményének egymásba szövése révén az olvasó is részese lehet annak a Tündértáncnak, amely "forgatagában, józan delíriumában, ihletett és ihlető bizonyosságai és bizonytalanságai közepette újólag és folytatólag a legbecsesebb és legkényesebb érték: a "Szeretet" esélyéről és lehetőségéről győz meg.