A Tündértánc című két kötetesre tervezett történet első darabján a
fantasy és a lektűr műfaji sajátosságait ötvözi a szerző. "Melyik a
kép és melyik a tükör? Melyik a hang és melyik a visszhang?", ezek a
kérdések minduntalan visszatérnek az olvasóban, aki nem tudja
pontosan, hogy ebben a sodró lendületű regényben mi a valóság és mi az
álom. A történetbeli filmforgatás főszereplői - Kristen, az aerobik
táncosnő és Brad, a dublőr - miközben hétköznapi életüket élik,
átcsúsznak egy másik dimenzióba is, a film által teremtett fantasy
világába. A szerző egy színes kaleidoszkóp cserepeinek állandóan
változó alakzatához hasonlóan variálja történetének képeit, és ezeknek
a képzeletbeli és valóságos történéseknek az eltérését a regény
tipográtiája is "aláhúzza", mert a vélt és valós cselekmény leírása
eltérő betűtípussal történt. Párhuzamosan zajlik tehát a két történet,
a fitmbéli és az élet által írt valós kaland, ám a cselekmény egymásba
szövése révén az olvasó egy varázslatos Tündértánc szűnni nem akaró,
vad forgatagába kerül, melynek a regény első kötetében nincs vége,
hiszen a szerző folytatást ígér.
A Tündértánc fantasy történet második darabjában a Fable álnéven író magyar szerző, Kristen, az aerobik táncosnő és Brad, a dublőr történetét meséli tovább. A szereplők, akik egy filmforgatás résztvevői, miközben hétköznapi életüket élik, átcsúsznak egy másik dimenzióba is, a film által teremtett fantasy világába. A párhuzamosan zajló két történet, a filmbéli és az élet által írt nagy kaland cselekményének egymásba szövése révén az olvasó is részese lehet annak a Tündértáncnak, amely "forgatagában, józan delíriumában, ihletett és ihlető bizonyosságai és bizonytalanságai közepette újólag és folytatólag a legbecsesebb és legkényesebb érték: a "Szeretet" esélyéről és lehetőségéről győz meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése