Fülszöveg: …Egyetlen olyan királya volt ennek az országnak, aki táltos is volt egyben, a legnagyobb táltos, aki valaha is élt. László volt az, akit szentté is avattak. Előre látta az ország, de legfőképp az emberi lélek romlását abban a korban, amelyben most ti éltek. Összegyűjtött hát minket, a legjobb táltosokat, és a szavunkat vette, hogy Őrizők leszünk, akik minden korban felébresztik azokat, akiknek a lelke még nem alszik teljesen, és tanítjuk őket. Ezért vagyunk most itt, és ezért szólhatok hozzátok.
Most pedig valami nagyon fontosat kell elmondanom nektek. Vannak különleges erővel megáldott tárgyak. Létezik egy könyv, amely nem az elolvasása által ad bölcsességet, egy kard, amellyel nem kell ellenséges katonák ezreit levágni, hogy erőt adjon, ahogyan a magyar királyok Szent Koronája is az égiek áldását közvetíti annak, akit megkoronáznak vele.
Meg kell találnotok a Király Könyvét, hogy az ereje megvilágosítsa az elméteket, és bátorrá tegye a lelketeket. Itt az idő, nektek kell végrehajtanotok a király parancsait, amelyeket a könyvben fogtok meglelni. A megfelelő helyen és időben a Szent Korona mellé kell majd helyeznetek könyvet, és Attila kardját, amelyet emberi szem nem látott a nagykirály halála óta. Ez ugyanis az a két szent tárgy, amelyről szóltam.
A fülszöveg figyelemfelkeltő. A boríró érdekes. Az alaptörténet jó. A regény.........borzalmas. Sajnos így van.
Egy tök jó történetből, hogy lehet egy ilyen sz@rt írni, de komolyan. Pedig tényleg megpróbáltam szeretni a könyvet, de nem ment. Nagyon nyögve nyelős. Sajnálom, kár érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése