A romantikus történet középpontjában a két Dashwood nővér, Elinor és
Marianne áll, a regény címe kettejük ellentétes természetére utal. Az
értelmet Elinor testesíti meg, tetteit a józan ész és a megfontolás
irányítja, mindent logikusan végiggondol, mielőtt határoz vagy
cselekszik. Vele szemben áll húga, ő gyakorta esik a romantikus szerelem
és szenvedély túlzásaiba, érzelmi válságaitól és csalódásaitól pedig
mélyen és látványosan szenved. Austen a két lány sorsát és szerelmük
alakulását mutatja be az 1800-as évek Angliájában. Mindketten a boldog
házasságot és az igaz szerelmet keresik - de vajon megtalálják-e?
Elinor választottja Edward Ferrars, akit azonban ígérete máshoz köt,
Marianne szívéért pedig két férfi is verseng: Mr. Willoughby és Brandon
ezredes. Mellettük számos tipikus austeni karakterrel ismerkedhetünk
meg, ilyen például Mrs. Jennings személye, akinek nem volt több
gyermeke két leányán kívül, kiket kitűnően adott férjhez, így hát más
dolga nem lévén, most már az emberiség fennmaradó részét akarta
megházasítani.
Jane Austen hősnőinek története szerelemről, csalódásról, becsületről,
álnokságról, és természetesen reményről és boldogságról mesél, miközben
lenyűgöző és gyakran kaján képet fest az akkori világról, amelyben a
hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat. Az írónő jellegzetes,
finom iróniával fűszerezett stílusa, kiválóan kidolgozott karakterei, a
fordulatokban gazdag események és a sziporkázó párbeszédek garantáltan
kellemes kikapcsolódást ígérnek az Olvasónak.
A Ward nővérek sorsforduló előtt állnak: Maria kisasszony Sir Thomas
Bertram felesége és a Mansfield Park úrnője; nővére a helybeli lelkész
neje; a legfiatalabb, Frances, egy nagytermészetű, de kis jövedelmű
tengerésztiszt feleségeként kilenc gyermek anyja. Legnagyobb leányát,
Fanny Price-t az a szerencse éri, hogy Mansfield Park fényűző
környezetében "szegény rokonként" nevelkedhet. Hogyan lesz a szépséges
lányból sok-sok könnyes éjszaka után egy csélcsap úriember szerelme, s
vajon sikerül-e annyi megpróbáltatás után végre révbe érnie? Egy újabb
éles eszű Austen-hősnő, akit nem felejtünk el egykönnyen.
Jane Austen lenyűgöző regényei szerelemről, csalódásról, becsületről,
álnokságról, s természetesen reményről és boldogságról mesélnek,
miközben gyakran kaján képet festenek a világról, amelyben a hölgyek
legfőbb foglalatossága a férjvadászat.
Csodálatos lények lehettek a régi angol papkisasszonyok - egy kis
faluban elásva, vénlányságra és tüdőbajra kárhoztatva hervadhatatlan
regényeket tudtak írni az emberi természetről és szenvedélyekről. Jane
Austen is vidéki papleány volt, mint a Brontë nővérek. Hat teljes regény
maradt utána és néhány töredék. Ennek a viszonylag kis életműnek
legismertebb és sok kritikus szerint a legjelentősebb darabja a
Büszkeség és balítélet. Mint Austen többi regényét, ezt is feszes
szerkezete, klasszikus stílusa, szellemes dialógusai, pompás
pszichológiája és nem utolsósorban írónőjének csillogó okossága teszik
ma is élvezetes olvasmánnyá.
"A Klastrom titká"-ban új oldaláról ismerhetjük meg Jane Austent. Halála
után kiadott regényében az (ön)ironikus Austen mutatkozik meg nagy
kifejezőerővel és roppant szórakoztató formában.
Mint minden regényében, az írónő itt is egy fiatal lány, Catherine
Morland útját ábrázolja, akit kezdettől fogva "antihősnőként" mutat be. A
sokgyerekes, szegény papi családban felnőtt Catherine semmi különleges
tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, sem nem tehetséges vagy
szépreményű, ám nagy csodálója a kor "gótikus" rémregényeinek. Életére
is úgy tekint, mintha regényhősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a
fordulatos regények lapjain. A jövő azonban nem tartogat számára sem
szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó
hős megmenti majdani szíve hölgyét, sem fényes báli részvételeket, sem
örökké tartó barátságokat. A lányka bathi utazása balesetmentesen
zajlik, élete első bálján kis híján elvész a tömegben, anélkül, hogy
bárki lovagféle fölfigyelne rá, igaznak tűnő barátságáról pedig csak
egyedül ő nem sejti, hogy üres, pénzhajhász és naivitását kihasználó
kapcsolat csupán.
A Northanger Klastrombeli látogatása ugyan megcsillantja előtte a
dermesztő kalandok lehetőségét: szellemjárta padlásszobákat, holttestnek
ható viaszfigurákat, föld alatti cellákba zárt, elgyötört feleségeket,
titkos csapóajtókat, ám a regényes fordulatok és a romantikus titkok itt
is elmaradnak.
Catherine jutalma mindössze némi élettapasztalat, mert ahogyan illúzióit
vesztve kezdi megérteni a való életet, lassan kigyógyul romantikus
csacskaságaiból, és igazi Austen-hősnővé válik: önismeretet szerez. Még
egy tisztes kérő is felbukkan, akinek az oldalán aztán Catherine új
fejezetet nyithat egy immár kevésbé ábrándos-ijesztő történetben: a
saját hétköznapi életében.