Fülszöveg:
„Keressetek és találtok.”
Ez a bibliai idézet visszhangzik Robert Langdon, a Harvard jeles szimbólumkutatója fejében, amikor felébred egy kórházi ágyon, és nem tudja, hol van és hogy került oda. Arra a morbid tárgyra sincs magyarázata, amelyet a holmija közt eldugva találtak.
Langdon az életéért menekül egy őrült hajsza során Firenzén át, egy fiatal orvosnő, Sienna Brooks társaságában. Csak úgy szökhetnek meg ismeretlen üldözőik elől, hogy Langdon beveti ismereteit a történelmi homlokzatok mögött rejlő titkos átjárókról és ősi rejtelmekről.
Egyedül Dante sötét, monumentális remekének, a Pokolnak néhány sora vezérli őket, amelynek segítségével megfejthetik a reneszánsz legünnepeltebb műveinek – szobroknak, festményeknek és épületeknek – mélyén rejlő kódokat, hogy eljussanak egy kirakós játék megoldásához, melynek révén talán elháríthatják a világot fenyegető félelmetes veszélyt…
A történelem egyik leghátborzongatóbb irodalmi klasszikusa, a Pokol ihletésére született, és díszletei között játszódó mű Dan Brown eddigi legellenállhatatlanabb és leggondolatébresztőbb regénye; lélegzetelállító versenyfutás az idővel, amely már az első oldalon rabul ejti az olvasót, és el sem ereszti a befejezésig.
Brown ezúttal Firenzébe kalauzolta el az olvasókat. Dante műve adta a körítést egy nyomozásos, üldözéses összeesküvéshez. Végigjártuk az egész várost, majd Velencét is, hogy végül Isztambulban lyukadjunk ki.
Nekem kicsit sok volt Dantéból, meg az ő sötét világából. Bár a téma is eléggé sötét.
Annyira nem jött be. Persze jók a csavarok, a leírások, csak valahogy ... nem is tudom. Szerintem a pokol téma nem volt túl jó választás. Persze, értem én a rejtett, nem is annyira rejtett utalásokat, de akkor is.
Valahogy egy kicsit mást vártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése