Hát, elég hamar elolvastam. Az elején
tartottam a könyvtől, be kell, hogy valljam. Benina és az ősmagyarok...
furának hangzott. Főleg, hogy mindenféle fantasy elem nélkül, ahogy a
fülszöveg is írta. Mindegy, bele vágtam. És kellemesen csalódtam.
A
szereplők igazán színpatikusra sikeredtek. Jól kidolgozott egyéniségek.
Épp annyi történelmi elem van benne, ami szükségek. Nem kell mindent
túlzásba vinni.
A főszereplők igazán helyesek. Flavia az állandó ellenkezésével és Davlal a férfi dominanciájával.
Viszont ha jól megnézzük azért találunk benne egy csipetnyi misztikát látomások és megérzések formájában.
Nekem a legjobban a táltos tetszett. Elképzeltem fehér fajával, mindentudó mosolygós, ráncos tekintetével.
Ja,
és aki még nem olvasta: Benina saját rajzaival egészítette ki a
könyvét, ami nagyon tetszett. Valamikor réges-régen a könyveket még
ellátták a szerzők saját rajzaikkal. Örülök, hogy újra éledt ez a szép
hagyomány.
Összességében tetszett a könyv. Ajánlom mindenkinek jó szívvel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése