2016. március 1., kedd

Oliver Bowden: Fekete lobogó - Assassin's Creed 6.

Fülszöveg: „Lenyűgözött a csuklyás alak látványa. Szinte hipnotizált a halál végrehajtója, aki az őt körülvevő vérontással mit sem törődve, csak az alkalmas pillanatra várt, hogy lesújthasson.”
A kalózkodás aranykorában járunk, amikor csábít az ismeretlen Újvilág. Edward Kenway, egy gyapjúkereskedő elkényeztetett fia képtelen ellenállni a nyílt tenger, az arany és a kalandos élet vonzásának.
Amikor a családi gazdaságot megtámadják, kapva kap a lehetőségen, és megszökik. Hamarosan kora legrettegettebb kalózai között emlegetik a nevét.
A mohóság, a becsvágy és az árulás azonban a nyomába szegődik, és amikor egy megdöbbentő összeesküvés bizonyítékaira bukkan, amely azzal fenyegeti, hogy mindent elpusztít, ami kedves számára, utat enged a kíméletlen megtorlásnak…
Így belesodródik az Orgyilkosok és a Templomosok között fennálló évszázados küzdelembe.
Az Ubisoft díjnyertes videójátéka alapján.

Talán senkinek sem kell bemutatni az Assassin's Cread világát. 
Ez a számítógépes játékból íródott könyv sokkal jobban tetszett, mint anno a Testvériség. Jobban meg lett írva. Igaz a játékot is ismertem már előtte. A gyerekem játssza, és mivel ő nem akarta elolvasni (igen a játékhoz nem kicsi, a könyvhöz igen)... vagyis el akarta, csak nem neki való a könyv, ezért én olvastam el.
Első mondat valahogy így hangzik: .... nemrég volt, hogy levágtam egy ember orrát. Hát igen. Később se finomkodik. Jó történet, jó karakterek. Jó sok kalóz! Mi kell még. Ja, és a szerreplők egy része a valóságban is élt...

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...