Fülszöveg: Konstantinápoly - Feyra igazán szerencsésnek
mondhatja magát: fiatal lány létére ő a szultána legfőbb bizalmasa, és
egyben a hárem orvosa. Nur Banu szultána megdöbbentő titkokat oszt meg
vele, majd utolsó kívánságával arra kéri, hogy utazzon el Velencébe. A
lánynak egyébként is menekülnie kell, mivel a szultán az ágyasának
szemelte ki. Titokban eljut Velencébe, ahol nem számíthat másra, csak
egy négylovas gyűrűre, és az orvosi ismereteire. Velence - Miután a
legnevesebb orvosok babonákkal próbálják gyógyítani a városra lesújtó
pestist, a helyiek egyedül a hit erejében bízhatnak. A dózse egy
áldozati templom felépítésével bízza meg a neves építészt, Palladiót;
Annibale Cason, a fiatal orvos pedig önhatalmúlag kórházszigetet létesít
a betegek számára. Mindkét férfi a muzulmán hitet és keleti orvoslást
gyakorló fiatal lány, Feyra személyében kap segítséget, és mire a két
kultúra megtanulja tisztelni és elfogadni egymást, a csoda is
megérkezik. A valós történelmi események alapján írt regényben a
lenyűgöző 16. századi Velence és Isztambul magával ragadó világa tárul
elénk. Csodás építészet, hit és hitszegés, érdekes karakterek, jelmezek
és álarcok az olvasó hajlandó elhinni bármit a mesés történet kedvéért.
Már nagyon vártam Fiorato legújabb regényét. Eddig az összeset olvastam. A többséggel ellentétben nekem még mindig a Botticelli-titok a kedvencem, ami egyszerre izgalmas, szórakoztató és jól megszerkesztett. A második amit olvastam, A muránói üvegfúvó volt, mely párhuzamosan követi az eseményeket a múltban és a jelenben. A stílusa kicsit eltért az előbbitől, de összességében szép kis történet. Majd a Siena lánya következett, melyből sok mindent megtudtam a városról, múltjáról, hagyományairól. Maga a történet a közepétől kezdett igazán érdekelni, majd a végével sikerült teljessé válni a történetnek. Most pedig itt a Velencei szerződés.
Mint azt Fioratótól megszokhattuk sokban ragaszkodik a történeti hűséghez. Nem csak a kort ismerhetjük meg belőle, hanem a korban élő embereket, az építészeti remekműveket is.
A török világ ábrázolása is tökéletesre sikerült. Sikerült összehozni két eltérő kultúrát úgy, hogy egyik mellett sem foglal állást. Egyik világ sem jobb, vagy rosszabb a másiknál, csak más. Maga a történet menete is erre törekszik. A két főhős is eltérő kultúrából eltérő szokásokból származik, mégis megtalálják az egymáshoz vezető utat.
Már nagyon vártam Fiorato legújabb regényét. Eddig az összeset olvastam. A többséggel ellentétben nekem még mindig a Botticelli-titok a kedvencem, ami egyszerre izgalmas, szórakoztató és jól megszerkesztett. A második amit olvastam, A muránói üvegfúvó volt, mely párhuzamosan követi az eseményeket a múltban és a jelenben. A stílusa kicsit eltért az előbbitől, de összességében szép kis történet. Majd a Siena lánya következett, melyből sok mindent megtudtam a városról, múltjáról, hagyományairól. Maga a történet a közepétől kezdett igazán érdekelni, majd a végével sikerült teljessé válni a történetnek. Most pedig itt a Velencei szerződés.
Mint azt Fioratótól megszokhattuk sokban ragaszkodik a történeti hűséghez. Nem csak a kort ismerhetjük meg belőle, hanem a korban élő embereket, az építészeti remekműveket is.
A török világ ábrázolása is tökéletesre sikerült. Sikerült összehozni két eltérő kultúrát úgy, hogy egyik mellett sem foglal állást. Egyik világ sem jobb, vagy rosszabb a másiknál, csak más. Maga a történet menete is erre törekszik. A két főhős is eltérő kultúrából eltérő szokásokból származik, mégis megtalálják az egymáshoz vezető utat.
