Benina: Bíborhajú 3. - A boszorka városa

Fülszöveg: Méltó vagy rá? Kellan Black a Sellők átkának hála beléphet a boszorkák ősi városába, Moldomusba. Az ok, amiért vállalja a megalázó szerepet, hogy kivívja a Méltóságot, mellyel elnyerheti szerelme, az egyik Utolsó, Bíborhajú Boszorka, Claire White kezét. Világok sorsáról dönthetsz, és megváltoztathatod a jövőt. Claire Moldomusba menekül legnagyobb ellensége, az apja támadásai elől. Hamarosan rá kell döbbennie, hogy a csodálatosan tiszta városban minden más, mint aminek első látásra gondolta. Az új bonyodalmak régi ellensége karjába kergetik, és onnantól kezdve kőkemény döntéseket kénytelen meghozni. Belehaltam, kiürültem, állattá váltam nem bírtam érezni többé. Victoria Cat, akit Boszorkák védelmére teremtettek mindenét elveszíti, amikor egy Testőr életét előbbre helyezi egy Bíborhajúnál. A több mint négyezer éves szolgalelkű lény története életre kel a lapokon. A Bíborhajú trilógia befejező része feltárja a mágia rejtekeit, elfújja a homályt, és beavat a titkaiba. Figyelj! Nehogy szem elől téveszd a sárkányt!

Elöljáróban el kell mondanom, hogy igazán imádom Beninát és az írásait. De... Csak azért nem fogom azt írni, egy könyvről hogy hú de jó, meg minden, mert mások azt írták. Lehet, hogy a véleményem nem lesz népszerű, de nem baj. Hát nekem nem annyira tetszett a történet befejező kötete. Nekem kicsit erőltetettnek tűnt az első két regényhez képest.  Nem tetszettek benne a fordulatok, a történések. Az egyedüli ami tetszett Nice átalakulása. Az tényleg egyedi. De hogy egy városban ami több ezer évig a béke szigete volt pont akkor omlik össze minden, amikor a Bíborhajú megjelenik, hát nem is tudom. Aztán ott van a halálos átok, aminek nincs ellenszere, aztán mégiscsak van. Hannah és Regina esete sem tetszett. Meg lehetett volna oldani máshogyan is.
Hogy valami jót is írjak, a Cat története jól sikerült. Már korábban is gondolkoztam azon, hogy szegény Cat tényleg csak egy gépszerű valami, vagy vannak azért érzései. Szép történetet írt belőle Benina.