Fülszöveg: Volt egyszer egy szürke ruhás, nagyon szakállas hindu fakír, Hathadrab Béhrez Nehmár (ejtsd: hat-darabért-ez-nem-ár). Csalásból éldegélt, cukorszögeket és ál-pengéket nyelt reggeltől estig. Egy napon ez a fakír megérkezik Párizsba, hogy felkeresse az elemes bútorok Mekkáját, a szerelési útmutatók Lourdes-ját: az IKEA áruházat. Vásárolni szeretne magának egy – a kényelmét és a kenyérkeresetét egyszerre biztosító – szöges ágyat. Mivel szállodára nincsen pénze, elhatározza, hogy az éjszakát az áruházban tölti. Ám a szekrényt, ahol elbújik, egyszer csak felteszik egy Angliába induló kamionra, melynek rakterében néhány szudáni férfi lapul. Angliában letartóztatják, és a bevándorlókkal együtt kitoloncolják Spanyolországba. Innen egy utazóládában menekülve Rómában találja magát ahol nekilát megírni első regényét… A fakír szemfényesztően mulatságos és szép szerelmi történetből megismerhetjük az illegális bevándorlók különös utazását Európába, az ígéret földjére.
Bevallom nektek őszintén, hogy nagyon megkapó volt a könyv borítója és a címe. Ezért is olvastam el. Régi igazság, hogy ne a borító alapján ítélj, ami erre a könyvre is abszolút igaz. Először azt hittem, hogy egy jó kis laza, szórakoztató könyvet tartok a kezemben, ami még vicces is. A borító alapján ez jött le.
Aztán elkezdtem olvasni.... amíg szegény fakírt ki nem szabadítják abból a bizonyos szekrényből, még el is hittem, és néha még mosolyogtam is.
később kezdett unalmassá válni. Ez az őrült, szerencsétlen végig utazza fél Európát...
Persze a végére kerek lesz a történet és happy end a vége. De nem lett a kedvencem az biztos.
Talán azoknak ajánlanám, akik egy hosszú útra indulnak pl. vonattal és valamit olvasni akarnak út közben. Mire megérkeznek el is felejtik az utazást és a könyvet is.
