Fülszöveg: „Az egész történelem során nem találtam senkit, akit ennyire szerettem volna, mint téged… senkit." Ezek voltak Rhode utolsó szavai hozzám. Az utolsó alkalom, amikor szerelmet vallott. Az utolsó alkalom, hogy láttam az arcát. 592 éve először újra lélegeztem. Kifekhettem a napra. Éreztem az ízeket. Rhode feláldozta magát, csak hogy én, Lenah Beaudonte, újra ember lehessek. Hogy képes legyek véget vetni a vérszomjas időknek. Sosem hittem volna, hogy egyszer majd újra szerelembe esem valakivel, aki nem Rhode. De Justin olyan… vakmerő volt. Izgalmas. Gyönyörűbb, mint a legvadabb álmaim. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd újra tizenhat éves leszek… ahogyan azt sem, hogy visszatér a múltam, és kísérteni kezd."
Újabb szar könyv karácsony előtt. Ennél tényleg kevés unalmas könyvet olvastam életemben. Pedig a Vörös Pöttyös könyvek azért nem szoktak rosszak lenni. Hát ez az!
A történet még nem lenne rossz. Az alapötlet egész jó. Na, de a megfogalmazás, meg amit kihoz belőle, az borzalom. UNCSIIII.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése