Fülszöveg: „ Hirtelen erős szél söpört végig a ligeten. Csak pár pillanat volt az egész, aztán minden elcsöndesedett. Hanna felnézett. Döbbenten látta, hogy rajta kívül nincs már ott senki. Hiába nézett bármerre, egyedül volt, mindenki eltűnt mellőle.Üres volt a bokor is, ami Schrödingert foglyul ejtette.Szél se rezzent, a liget megint a szelíd tavaszi napfényben fürdő idilli táj volt.” Az Időfutár csapata három részre szakadt az időben, és még ennél is többre a térben. Vajon hogyan boldogul Hanna a tehénfejéssel Bécsben a tizennyolcadik században? A jelenben Szegeden egészen jól halad a hadronépíté, de megérkezik Hanna néni, és onnantól valahogy minden összekavarodik. Szabika pedig Edinának kezd el udvarolni, ami tényleg a világ vége! A jövő sem biztat sok jóval, ha Bújdosónéval vagy összezárva egy óriási porszívóban – ezt még egy daleknak sem kívánja az ember. Ki gondolná, hogy azok járnak a legjobban a negyedik részben, akik magával Néróval bulizhatnak? A Gimesi – Jeli – Tasnádi – Vészits rádiójátékból született regény 4. része! LEHETETLEN, IZGALMAS, VICCES, MAI!
Most mit mondjak: imádom az Időfutár könyveket. Egyszerűen nem lehet letenni. Kb. egy nap alatt végig is daráltam az egészet. Igaz, hogy nyáron olvastam és éppen rá is értem. A történet tovább gyűrűik a múlt a jelen és a jövő között. Újabb kalandokkal és hihetetlen fordulatokkal.
Az előző rész ott ért véget, amikor Zsófi megjelent a múltban és eléggé vérengző kedvében volt. Majd megőrültem, hogy mi lesz már! És most itt van a folytatás, ami még több kérdést vet fel.
Az előző rész ott ért véget, amikor Zsófi megjelent a múltban és eléggé vérengző kedvében volt. Majd megőrültem, hogy mi lesz már! És most itt van a folytatás, ami még több kérdést vet fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése