Simon Tamás: Vérmacska, Vérmacska 2.

Alfium:
a hülyeség kémiai reakcióba lépett egy macskával és rászabadult a világra.

„Szőrös ma azt mondta, hogy egy-két dolog meg fog változni, például lenyugtatólövedékez, vagy elad szervkereskedőknek Üzbegisztánba, a szőrömből pedig kesztyűt csinál. Szerinte teljesen retardált vagyok és esély sincs arra, hogy valaha normális leszek, úgyhogy neki is álltam szépen, módszeresen körbepisálni a házat… Mondjuk, ha rend lesz és fegyelem mostantól, akkor nem kell eladnia, mert elmegyek magamtól, esetleg olyasféle változások lesznek, hogy kikaparom a szemét, rászúrom a fogamra és azzal törölgetem a seggem. Mit képzel már?”
Tényleg, mit képzel Szőri, ez a balfék? Mert hogy Alfi, ez a két fröccsért kapott szőrgombóc mit képzel, arról igen részletes és cizellált képet kapunk a naplójából. Kezdve azzal, hogy ő maga az Atyaúristen, ősrobbanással, káosszal, macskarmaggeddonnal egyetemben.

Alfium: úgy hat, mint a morfium. Függeni fogsz!
Légy alfinista, különben kurva világ lesz!

„…szeretem, ha írók írják a könyveket, még a könnyedebb műfajúakat is. Simon Tamás hangja, humora, tehetsége DNS-kód-szerűen egyedi. »Elsőkönyves« létére teljes vértben-fegyverzetben érkezett, dölyfös macskaparipán.” – Vavyan Fable

„Alfi az egyetlen macska, akit messziről kedvelek. Közelről a cimborám lenne.” – „Regős Bendegúz” (Bakterház balra)

A Vérmacska visszatér és töketlenül is tökösebb, mint valaha. Tisztában vagyok vele, hogy a második részek, azok mindig szarabbak, mint az elsők. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez most nem így lesz. Már csak azért sem, mert tanultam az első kötet hibáiból (ha voltak egyáltalán hibái) és tanultam abból is, hogy Szőrire nem szabad semmit bízni, mert mindent elszúr. Alfi, ez a két fröccsért vásárolt macskaátok ugyanott folytatja a naplóját, ahol abbahagyta. Elhozza a kurva világot, de ehhez most a világnak is lesz egy-két szava.

Hát, hát, hát. Nem is tudom hol kezdjem .
Első olvasatra, részleteket kiemelve (pl. a molyon) azt mondanám, hogy ez egy vicces könyv egy rendetlen, mocskos szájú macskáról, aki megkeseríti a körülötte élők életét.
Kicsit jobban belegondolva, szerintem nem erről szól ez a könyv. Inkább egy zárkózott, magabiztosság hiányos, kitörni akaró emberről, aki még magányos is és ezt egy macska szemén láthatjuk. Ha a cicus nem lenne olyan trágár, akkor biztos kevesebben olvasták volna el. Mert ugye ez benne a lényeg, a sok káromkodás. Nincs is ezzel semmi baj, amíg nem lép át egy határt. hát nálam átlépte.
Szóval én inkább sajnáltam szegény embert, és sajnáltam szegény macskát. A második részben még inkább. A srác végre kezd kilábalni a depiből, hurrá! szegény macsek meg egyre inkább belesüpped. Hogy rakhatták össze szegényt 6 másik döggel??? Ez azért durva. A végének sincs igazán pozitív kicsengése.
Inkább szomorú, mint vidám. Pedig vannak benne jó részek. Sőt a macska dumája frenetikus. Kár hogy mindent átsző a depresszió. Igazán jó könyv is lehetett volna belőle, ha a dolgok pozitív oldalát nézi az író és nem a negatívot. Sajnos így nem tudtam rajta nevetni. Inkább nyomasztott egy kicsit.