Becca Fitzpatrik: Silence

Fülszöveg:

Nora Grey nem emlékszik élete elmúlt öt hónapjára. Azután, hogy egy temetőben ébred, és megtudja: hetekig keresték, megpróbálja életét visszazökkenteni a régi kerékvágásba. Iskolába jár, legjobb barátnőjével, Vee-vel lóg, igyekszik elkerülni édesanyja ijesztő új pasiját.
Csakhogy néha megszólal a fejében egy hang, egy idegen gondolat, amelyet nem képes megérteni. Látomásaiban angyalszárnyak jelennek meg és földöntúli lények, akiknek semmi dolguk Nora életében.
És ott van az a lerázhatatlan érzés is, hogy egy része mintha hiányozna.
Aztán Nora és egy szexi idegen útja keresztezi egymást, és a lányban feltámad a megmagyarázhatatlan vonzalom. Úgy tűnik, minden kérdésére nála van a válasz… és nála van Nora szíve is. Minden egyes perc, amit együtt töltenek, egyre hevesebb – és Nora végül rádöbben, közel áll hozzá, hogy szerelembe essen. Ismét.

Tetszett mert: több újdonságot is találtam a regényben. Itt arra gondolok elő sorban, hogy ugye vannak más angyalos-bukott angyalos történetek is, és néha nehezen követhető, hogy éppen melyiket olvassa az ember, mert ugye azért hasonlítanak. _Szóval ebben a könyvben van pár új momentum pl. az ördöngösség, vagy az illető bukott angyal szárnysebe, vagy a tolla, egy bizonyos gyűrű, a nefilek hatalma. 

Direkt nem írom le, hogy ezek mit takarnak. :)

Ami még tetszett, hogy a főszereplő (Nora) nem egy ijedős tini lány, aki megijed a saját árnyékától és aki mindig drámázik. Mert vannak azért elegen más könyvekben. Nem, Nora igenis egy talpraesett csajszi. Meghozza a maga döntéseit és elfogadja a következményeket. 

Persze ott van a nagy szerelem is ami tovább bonyolódik.

És... persze hogy lesz fojtatása is!

Ami nem tetszett: Van több is. Először Nora emlékezetkiesése, ami a könyv feléig eltart. Tulajdonképpen a második rész morzsáit szedegeti össze, szerintem elég sokáig. Olyan, mintha az írónak nem lett volna elég ötlete, amivel megtöltse a lapokat és ezért húzza a rétest. Aztán persze felpörögnek az események.

Arról nem derül ki semmi, hogy mi történt az elrablásának ideje alatt, pedig az is érdekes lehetne.

Aztán ott van a kedvenc szereplőm, Vee. Az első két kötetben igen megkedveltem ezt a csajt, mert olyan szókimondó, őszinte és segítőkész, hogy csak na, és tök jó a humora. Erre most alig van szerepe és tök utálatos.

Összességében: Aki elolvasta az első kettőt ezt is el fogja, és a következőt is. :) Olvasmányos, szerethető könyv, a hibái ellenére is. És jól mutat a könyvespolcomon a többi könyv között.