A Gonosz ott van mindenhol. A lábunk alatti csatornákban, elhagyatott házakban, elsötétített ablakú lakásokban.
De hamarosan előbújik.
Te biztonságban érzed magad?
Katherine úgy tért vissza a középkorból 2012-be, hogy a küldetése nem járt sikerrel. A Véreskezű még mindig életben van, és arra készül, hogy amint a Nap fénye kialszik, átveszi az uralmat az emberek világa fölött. Katie azt hiszi, ő az egyetlen, aki megállíthatja, ám rá kell jönnie, nem csak ő munkálkodik a világ megmentésén.
A középkor óta szerveződik egy ellenálló csoport, amely mostanra igazi szervezetté nőtte ki magát. Céljuk, hogy megvédjék Katherine-t a Véreskezűtől, és megmentsék a jövőt a rémuralomtól. Ám ez a cél nagy árat követel Katie-től!
Vajon képes lesz lemondani Casimir szerelméről, csak hogy ne szabadítsa rá a gonoszt a világra? És ki lehet az, aki a biztonságos búvóhely ellenére újra és újra az életére tör? Áruló van az ellenállók között, vagy a Véreskezű valahogyan áttört a tökéletesnek hitt védelmi rendszeren?
Rejtélyek, kaland, szerelem és szenvedély! Sosem tudhatod, mi fog történni, és ki áll a jó oldalon! Nem bízhatsz senkiben, talán még önmagadban sem!
A démon érintése még mindig elkápráztat…
Prológus:
- Kardot! – emeltem a magasba a karomat, és vártam a tenyerembe
simuló markolatot. Ahogy a zöld szemekbe néztem, rájöttem, hogy hiába.
- Sajnálom, nem kockáztathatok… - Árgus szemekkel figyelve őt
feltápászkodtam a földről, és az arcomhoz nyúltam. Próbáltam megmarkolni
a szemüveget, rávenni a hús-vér kezemet is, hogy ezt tegye, de valami
elromlott vagy… elrontották. – Felesleges próbálkoznod, nem jutsz ki
innen élve. – Nem fenyegetett, egyszerűen csak közölte a tényeket.
Néhány másodpercig farkasszemet néztünk, aztán ordítás hagyta el a
száját, és igazából elkezdődött a harc.
Semmi mást nem láttam, csak és kizárólag a kard pengéjét. Figyeltem,
merre lendül, és ugrottam az ellenkező irányba. Nem volt választásom,
csak a menekülés. Arra nem is akartam gondolni, hogy meddig leszek képes
rá. Nemrég kezdtem újra edzeni, és az első öt perc után már éreztem is
ennek a hátrányát. A tüdőm összeszorult a megerőltetéstől, és csak
zihálva jutottam levegőhöz. Tíz perc múlva már azok az izmaim is
fájdalmasan sajogtak, amiknek eddig a létezéséről sem tudtam.
A por felkavarodott azon a helyen, ahová ellenfelem lesújtott, én
pedig köhögni kezdtem tőle. Valószínűleg ez adta az ötletet neki, hogy
lehajoljon, felmarkoljon egy adagot, és a szemembe vágja. Hörögve és a
könnyektől elhomályosult látással tapogatóztam el a falig, de tisztában
voltam vele, hogy felesleges erőfeszítés. Vakon, fegyver nélkül az
esélyeim nullára csökkentek. Lépéseket hallottam elindulni felém,
homokszemek nyikordultak a fekete csizma talpa alatt, aztán csend lett.
Becsuktam a szemem, és ösztönösen emeltem a karomat az arcom elé –
mintha a húsom-csontom megvédhetne a világ egyik legjobban edzett
pengéjétől.
Hú, de sokára lesz még november 24. Már nagyon várom a könyv megjelenését!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése