A Maxim Mönyvkiadó ezúttal is számos könyvújdonsággal jelentkezik a Könyvhéten. Ezen kívül rendkívüli 1+1 akció is van, melynek keretében azzal szeretnének kedveskedni az olvasóknak, hogy bármely regényük - beleértve az előrendelhető köteteket is -, megvásárlása esetén az 1+1 megjelölésű könyvek közül egyet ajándékba adnak – a két könyv közül az alacsonyabb árút. A pontos feltételeket és további részleteket az alábbi linkre kattintva ismerheted meg:
A meglepetések sora azonban ezzel még nem ért véget, ugyanis néhány hete indították el Szövegértési versenyüket, ahol az olvasók egy izgalmas versenyben mérkőzhetnek meg egymással a hihetetlen olvasmányokért és a rendkívül értékes ajándékokért!
A verseny részleteit, szabályait, a nevezési feltételeket és a szuper nyereményeket a www.dreamvalogatas.hu oldalon ismerheted meg. Ha még nem tetted volna meg eddig, szállj be Te is a versenybe, hiszen akár az utolsó fordulóban is be lehet kapcsolódni!
John Green és
David Levithan:
Will &
Will – Egy név, két sors
Hátlapszöveg:
Will Grayson megismerkedik Will Graysonnal. Egy hideg
éjszakán, Chicago egyik legfurcsább pontján, két idegen útja keresztezi
egymást. Ettől a pillanattól kezdve kettőjük világa összekeveredik, az életük
visszavonhatatlanul egybefonódik.
A Chicago
különböző kertvárosaiban lakó két Will Grayson mintha nem is ugyanazon a
bolygón élne, pedig Evanston nincs is olyan messze Naperville-től. Amikor a
sors ugyanarra a meglepő helyre sodorja őket, a két Will Grayson azon kapja
magát, hogy életük váratlan hatással van egymásra, mindketten új és meglepő
irányokban indulnak el. Régi és új barátaik – köztük a nagyon nagy és nagyon
csúcs Pici Cooper, támadó játékos focista és káprázatosan tehetséges
musicalszerző – segítségével a két Will végül úrrá lehet szívügyein, mi pedig
tanúi lehetünk egy olyan zseniálisan szuper gimis musicalnek, amihez foghatót
még nem látott a világ.
Ajánlók:
„Igazi kaland… A
két Will között váltakozó struktúra ellenére a regény olyan összeszedett, hogy
az már-már csodával határos. Ám egyik Will sem ér Pici Cooper nyomába – amit
szerencsére mindketten felfognak a regény végére… A Will
Grayson, Will Grayson annyira vicces, durva és eredeti, hogy még a
musicalutálók is imádni fogják.”
Regina Marler
„A váltott nézőpontú fejezetekben a szerzők két kamasz
fiút követnek nyomon, akiket ugyanúgy hívnak. A két Will Grayson a regény
közepén összetalálkozik, és ettől talán mindkettőjük élete megváltozik. Az
egyik Will tipikus Green-karakter: okos különc, akinek egyik alapszabálya, hogy
mindentől és mindenkitől tartja a távolságot. Legjobb barátja óhatatlanul
magára vonzza a rivaldafényt: Pici Cooper, a nagydarab, feltűnően meleg
osztálytárs, aki elszánja magát, hogy színpadra állítja önéletrajzi musicaljét.
A másik will (aki végig kisbetűvel szerepel) dühös és depressziós; életének
egyetlen fénypontja internetes barátsága „Isaac”-kel. Amikor will beleegyezik,
hogy egy este találkozik Isaackel Chicagóban, az olvasó előre tudja, hogy ebből
semmi jó nem sülhet ki… és nagyot téved. A remekül megkomponált nagy fordulat
teljesen új irányba tereli a történetet, még gazdagabban árnyalva (kisbetűs)
will karakterét. A befejezés dicséretre méltó, bár igencsak valószínűtlen. A
cselekmény telis-tele van vicces részekkel, főleg az elnyomhatatlan Pici Cooper
jóvoltából, aki saját regényt érdemelne. A nyers, szexuális tartalmú nyelvezet
– egy feles a bárban »Olyan ízű, mint a sátán fasza« – miatt a gimnazista
korosztálytól fölfelé ajánlott, és ez a közönség biztos nyitottan fogadja majd
a regény üzenetét, miszerint a szeretet minden formáját meg kell ragadni. 14
éves kortól ajánlott.”
Publishers Weekly
„Az egyik Will Grayson nem akar mást, csak lakatot tenni
a szájára és tartani a távolságot; a másik pedig csak arra vágyik, bár lenne
kivel beszélnie, bár lenne kihez közel kerülnie. Ám amikor a két Will Grayson
találkozik, két világ ütközik, és egyikük élete sem lesz többé ugyanaz. A
mindkét Will sorsát megváltoztató Pici Cooper »a legnagyobb ember a világon,
aki egyben irtó meleg, és a legmelegebb ember a világon, aki egyben irtó nagy«,
s éppen egy minden határon túlmenő musicalen dolgozik az életéről, bizalmáról
és igaz szerelméről. Míg az egyik Will Grayson járni kezd Jane-nel, és
megerősíti kapcsolatát régóta legjobb barátjával, Pici Cooperrel, maga Pici
képes megadni a másik Will Graysonnak a kellő szeretetet és támogatást, hogy a
fiú felvállalhassa önmagát barátai és családja előtt. És a két Will Grayson
együtt mutatja meg Picinek, milyen nagyra becsülik őt. Pontosan, ahogy az
olvasó Greentől és Levithantől elvárná, a regény szereplőgárdája csupa esendő,
csodálatos karakterből áll. A nevenincs zenekarok hajkurászása a nagyvárosban
(ezúttal Chicagóban), a mackós dívák, valamint a meleg és hetero világok
egybefonódása mind jellemző Levithanre; a züllesztő és zavarodott Maura meg
Jane pedig ugyanolyan bonyolultak, akárcsak Alaska vagy Margo volt Green
korábbi műveiben. A cselekmény egy fantasztikusan színpadias, édes, romantikus
gesztushoz fut ki, abban a jellegzetes stílusban, amit az olvasók elvárhatnak
az ifjúsági irodalom ezen két mesterétől. Habár nem teljesen eredeti karakter –
vagy talán pont azért, mert olyan ismerős –, Will Grayson biztosan hamar
rajongó közönségre fog találni.”
VOYA
„Will Grayson szereti az indie rockot, és a grimaszolós,
dühös mostohagyerek szerepét játssza hihetetlenül óriási, imádnivaló, meleg
legjobb barátja, Pici Cooper oldalán, miközben fel sem fogja, hogy másik
barátja, a szintén indie rock-rajongó Jane után epekedik, amíg késő nem lesz.
will grayson (aki sosem ír nagybetűvel) szinte mindent utál, kivéve a reggeli
közös kávézást a legjobb barátjával, Maurával, valamint az esti titkos
chatelést az internetes pasijával. A két fiú külön-külön világa egy chicagói
szexshopban találkozik össze, miután mindkettejük esti tervei füstbe mennek. A
szerelem, az őszinteség, a barátság és a bizalom egyaránt nagy szerepet kap, és
a történet végül a világ legmelegebb, legkáprázatosabb musicaljében csúcsosodik
ki. Green meg Levithan műve okos, szellemes, pezsgő és sziporkázó love story,
amiben a röhejes zseniálisan keveredik a reálissal. A Will és will szemszögéből
váltakozó fejezetekben életre kel minden alapos gonddal megrajzolt szereplő,
különösen Pici Cooper, akinek sorhátvéd nagyságrendű, »ami a szívén, az a száján«
típusú személyisége megnyeri még a legmogorvább mogorvákat is (ld. will
grayson). Ahogy kibontakozik a két fiú meg a mellékszereplők története, az
olvasók egyszerre fognak nevetni, sírni, és teli torokból énekelni.”
Kirkus Reviews
„Két szupersztár szerző állt össze ebben a regényben, és
a páros igazán kitett magáért: fantasztikusan lendületes történetet alkottak…
amelyet bőségesen adagolt komédia és bölcs tanács sző át.”
Booklist
A szerzőkről:
David Levithan
Amennyire én tudom, rajtam kívül csak két David Levithan
van a világon: édesapám unokatestvére, meg egy dél-afrikai ügyvéd, aki legjobb
tudomásunk szerint nem a rokonunk. A Levithan vezetéknév valójában egy
bevándorlási tisztviselő találmánya: amikor a dédapám Amerikába jött
Oroszországból, a családnevét latin betűkkel Levitanként kellett volna, hogy
átírják. Ám valahogy odakeveredett az a „h”. Ezért ha én bármikor egy másik
Levithannel találkozom (ami ritkán fordul elő), igen nagy rá az esély, hogy az
illető a rokonom.
Mindezzel együtt a Will
Grayson, Will Grayson
történetét olyasvalaki ihlette, akinek a neve nagyon hasonlít az enyémre,
mégsem egyforma. David Leventhal velem egy időben járt a Brown Egyetemre, és az
emberek gyakran összekevertek kettőnket. Ez igencsak viccesnek bizonyult, mert
míg David káprázatosan tehetséges táncos volt, én… nem voltam az. Szóval
sokszor előfordult, hogy valaki döbbenten felkiáltott: „Fogalmam sem volt, hogy aki olyan csetlő-botló, mint te, az ilyen
kecsesen tud mozogni a színpadon!” Én meg kénytelen voltam azt válaszolni:
„Hát, izé, az nem én voltam.”
Végül
aztán nem sokkal a diplomaosztó előtt felvettem a kapcsolatot Daviddel, és
találkoztunk. Azonnal összebarátkoztunk, és amikor az egyetem után mindketten
New Yorkba költöztünk, állandóan együtt voltunk. A nevünk hasonlósága gyakran
összezavarta az embereket… én meg arra gondoltam, nahát, ebből talán érdekes
sztori sülhet ki.
A
vicc az, hogy David Leventhal egyetemi szobatársát úgy hívták… Jon Green.
John Green
A keresztnevemet a dédapám, John Michael Crosby után kaptam,
aki vándorszellemű baseballedző volt, időnként pedig fogó játékos. Szeretem a
nevemet, de néha határozottan kellemetlen John Greennek lenni, mert jó sok van
belőlünk. Többek között van egy ingatlanügynök John Green Mississippiben (aki
legnagyobb bosszúságomra elhappolta előlem a johngreen.com címet), egy
botanikus John Green Ausztráliában, és persze ott van még John Green, a
világhírű jetiszakértő. Az utóbbi John Green, akit olyan nagyra becsülnek a
jetikutatás világában, hogy gyakran a „jetikalipszis négy lovasának” egyikeként
emlegetik, igazság szerint a halálos ellenségem. Egyszer írtam egy cikket,
amiben futólag megemlítettem, hogy a jeti ugyebár csak kitalált lény, mire John
Green levelet küldött nekem, miszerint a jetiellenes hozzáállásommal szégyent
hozok a John Green névre.
Nos, ilyen nehéz John Greennek lenni. Vagy mondjuk Will
Graysonnak, ha már itt tartunk.
Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma
Hátlapszöveg:
A
történet New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két
évtizedében. Két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli
szerelmi története. Helyszín: Coney Island. Coralie Sardie a Gyönyörű titkok
múzeuma nevű mutatványosház tulajdonosának lánya. A parti sétány melletti
intézményben a lelkes közönség furcsa lényeket tekinthet meg. A kitűnő úszó
Coralie apja „múzeumában” sellőként szerepel más furcsa lények, a Farkasember,
a Pillangólány és a százéves teknős mellett.
Egy éjjel Coralie megpillant egy nagyon helyes fiatalembert; a férfi a
holdfényben fákat fotografál a Hudson folyó mentén.
A fotográfus Eddie Cohen; orosz emigráns, aki elhagyta közösségét és
szabósegédi munkáját. Amikor Eddie a hírhedt Triangle gyár tűzesetét
fényképezi, egy fiatal nő eltűnésének titokzatos ügyébe keveredik.
Ajánlók:
„Pazar
mese furcsa, és különleges emberekről, akiket a múlt kísért, és a jelenben
nagyon bizarr körülmények között élnek. Amint Coralie és Eddie megpillantják
egymást, mély, misztikus, kölcsönös vonzalom alakul ki közöttük, és válik
önálló erővé. Ez viszi előre a történetet.”
The New York
Times
„Lenyűgöző és gondolatébresztő. Hoffman
varázslat és csoda iránti hajlama teljes erejében mutatkozik ebben a különös,
gazemberekkel, csalókkal, korrupt politikusokkal, az aranykor gazdagságával
csillogó és nyomortól sötét világban. New York City korabeli káosza és pompája
önálló karakterként jelenik meg a regényben; legalább olyan félelmetes és
mámorító, mint a mutatványos-világ, amely Coralie-t fogságban tartja és híressé
teszi.”
People
„Alice
Hoffman lenyűgöző új regényében is a rá jellemző írói alkímiával találja meg a
különlegest a hétköznapiba. Ha olyan elbűvölő szerelmi történetet keresel,
amely a hely történetét és szellemét is bemutatja, a Gyönyörű titkok múzeuma
kitűnő választás.”
USA Today
„Hoffman
mesterien szövi egybe a leendő szerelmesek monológjait az 1911 tavaszáról szóló
korabeli eseményekkel. Az eredmény: csodálatosan gazdag narratíva. Hoffman
prózája ezúttal is lírai szépségű; kitűnően ábrázolja New York nyüzsgő
bonyolultságát
Publisher's
Weekly
„Hoffman
az írói mesterség nagymestere, a nyelv szerelmese. Minden mondata precíz és
tudatos. A Gyönyörű titkok múzeuma megérdemli a „különös” jelzőt. A
„rendkívülit” is. Szenvedéllyel megírt, szenvedélyes regény; egy helyet és egy
kort ünnepel úgy is, hogy közben New York történetének egy rendkívül sötét
korszakát tárja fel.”
The Boston Globe
„Hoffman
lüktető életet lehel egy varázslatos mese és a tények elegyéből alkotott
történetbe. Lenyűgöző és drámai. Az írónő rémségeket és bűbájosságot ábrázol
ebben a csodálatos mesében, amely felszabadulásról, szerelemről szól a
hazugságok, a vágyakozás és az átalakulások metropoliszában.”
Booklist
A szerzőről:
Alice Hoffman első regényét huszonegy
éves korában írta, amikor még a Stanfordon tanult. Azóta számos regényt írt,
melyeket több mint húsz nyelvre lefordítottak. Könyvei számos figyelemreméltó
elismerést kaptak, és sok dícsérő kritikát a The New York Times, az
Entertainment Weekly, a The Los Angeles Times, a Library Journal, és a People
Magazin hasábjain.
Alan Bradley: A jósnő
kristálygömbje
Hátlapszöveg:
Alan Bradley egy elbűvölő regénnyel tér vissza,
amelynek főhőse a rettentően okos és rendíthetetlen tizenegy éves nyomozó,
Flavia de Luce. A koraérett vegyész mérgek iránti szenvedélyének köszönhetően
deríti ki a Palánkosban történt gaztettek közötti összefüggéseket.
Flavia megkéri az idős cigányasszonyt, hogy jósoljon
neki kristálygömbjéből, és meglepetésére a jósnő tud Harrietről, az
édesanyjáról. Mi több, egykor ő maga is a Buckshawban, a de Luce család
birtokán élt, a nő óvó felügyelete mellett. Egészen addig, míg Harriet el nem
tűnt a hegyekben; ekkor Fenellának szednie kellett a sátorfáját. Flavia mindent
helyre akar hozni, de tenni vágyásával az ellenkezőjét éri el,
szerencsétlenséget hoz a cigányasszony fejére. A jósnőt éjnek évadján támadás
éri a saját kordéjában. Vajon ez annak a helyi mendemondának a következménye,
hogy őt okolják egy kisbaba évekkel korábbi elrablásáért?
Flaviát nem hagyja nyugodni a dolog, még akkor sem,
mikor „hőn szeretett” nyomozótársával, Hewitt felügyelővel kell osztozkodnia az
ügyön. De hogyan kapcsolódik a bűntény az eltűnt csecsemőhöz? Mialatt Flavia
ezen töpreng, egy másik testre bukkan.
Hűséges kerékpárján, Gladysen járja a vidéket nyomok
után kutatva, s eközben találkozik egy elegáns művésznővel, akinek a birtokában
van egy igen kivételes tárgy, egy portré, amely segít fényt deríteni a
legnagyobb rejtélyre: milyen is Flavia legbelül?
A
szerzőről:
Alan Bradley számos könyv szerzője. Továbbá sok rádió-
és televíziós csatornánál és a Ryeson Egyetemen oktatott, mielőtt Saskatoon-ban
a Saskatchewan Egyetem Média Központjának televíziós mérnöki igazgatója lett
huszonöt évre. Ezt az állását azért hagyta abba, hogy az írásnak szentelhesse
az életét 1994-ben.
Alan Bradley
Máltán él feleségével Shirleyvel és két macskájával.
Ajánlók:
„Végtelenül szórakoztató… A szerző ügyesen idéz fel
egy korszakot is, de Flavia sziporkázó elbeszélése nyújtja a legfőbb
élvezetet.”
Publishers
Weekly
„Az élénk, vicces és fékezhetetlen Flavia
jellegzetesen nem édes, és a kényelmes falusi környezet is tartogat elég
érdekes meglepetéseket.”
Barnes and
Noble
„Ha létezik detektív, aki bátor,
briliáns és igen imádni való, az Flavia de Luce.” „Ha létezik detektív, aki bátor, briliáns és igen
imádni való, az Flavia de Luce.”
USA Today
„Bradley mindent elkövet, hogy az olvasót jócskán
meglepje, és egy agyafúrt, fesztelen, különös rejtéllyel szolgáljon.”
Goodreads
„Bradley megint egy elbűvölő, különös, fordulatokban
gazdag történetet talált ki, amelynek stílusát és hátterét éppúgy élvezi az
olvasó, mint a középpontban zajló nyomozást… Lenyűgözőbb, mint az élet.
The Boston
Globe
Sherry Gammon:
Elviselhetetlen
Hátlapszöveg:
A jóképű és vicces Booker Gatto nemrég hagyta ott az
állását a rendőrségnél, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életet kezdjen saját
jogi praxisában. Egyetlen dolog hiányzik számára a boldogsághoz: egy igazi
társ. De a szerelem elkerüli, és a múlt árnyai még fogva tartják a szívét. De
bármennyire is próbálja kizárni az életéből az érzelmeket, nem tudja nem
észrevenni gyönyörű titkárnőjét, Tesst.
Tess Selleck bujkál. Egy olyan kapcsolatból próbál
kilépni, melyben mindennaposak a megaláztatások és a szenvedés. Egy erőszakos
és durva férfi elől menekül, aki egykor a férje volt. Tess átmenetileg
nyugalomra talál Booker mellett, aki napról napra vonzóbb számára, de a
bizalmatlanság a férfiakkal szemben óvatosságra inti.
Kétséges, hogy a két megsebzett léleknek van-e közös
jövője. Vajon a szerelem és a bizalom segíthet rajtuk, vagy éppen ezek az
érzések válnak elviselhetetlenné?
A szerzőről:
Sherry Gammon így ír a könyvről: „Kollégistaként a
szobatársnőm középiskolai évkönyvét lapozgattam, amelyben felfigyeltem egy fiú
képére. Az is feltűnt, hogy az évkönyv neki van dedikálva. Megtudtam, hogy a
fiú nem sokkal korábban öngyilkos lett. Mondanom sem kell, ez a boldogtalan vég
nem hagyott nyugodni. Elhatároztam, hogy megírom. Amikor a következő félévben
felvettem a kreatív írást a tantárgyaim közé, házi dolgozat gyanánt ki kellett
találnom a fiú történetét abból a kevésből, amit tudtam róla. A tanáromnak
tetszett a sztorim, én pedig kiírtam a lelkemből a feszültséget, amelyet ennek
az idegennek a halála keltett bennem. Az írásszenvedélyemet pedig annyira
felszította, hogy azóta sem hagytam abba a történetmesélést…”
Ajánlók:
„A könyv tökéletes elegye a románcnak, az izgalomnak,
az alávalóságnak és a drámának. Szívszorító és egyben inspiráló Booker és Tess
harca, hogy megszabaduljanak a múltjuktól, és megtalálják a boldogságot.
Nevettem, sírtam, éljeneztem. Nagyon ajánlom mindenkinek a teljes Port
Fare-trilógiát.”
Barnes and
Noble
„Megrendítő történet a félelemről, a barátságról és az embereket elválasztó
falak lebontásáról. Jól megírt regény megható befejezéssel.”
Goodreads
„Sherry összes könyvének nagy rajongója vagyok. Nagyon
tudja, hogyan kell játszani a szívünk húrjain. Most sem okoz csalódást a
lenyűgözően jóképű Bookerrel a sorozat fináléjában. Az Elviselhetetlen
egy olyan szerelmi történet, mely során újra beleszerethetünk Port Fare-i
hőseink mindegyikébe.”
Amazon
„Igazi, őszinte, áradó érzelmek szövik át a sorokat.
Nemcsak a lelkünket simogatja a történet, hanem erőt is ad, és példát mutat,
hogyan szabadulhatunk meg a múlt béklyóitól.”
Giselle of
Xpressoreads
„A Port
Fare-sorozat könyveit olvasva gyorsul a szívverésünk, és az izgalmunk minden
fejezettel egyre fokozódik, miközben sohasem tudhatjuk igazán, hová vezet
bennünket Sherry Gammon a következő pillanatban, de már nagyon várjuk, hogy ott
legyünk.”
Kiki Reads
Hear
